A kalászfuzáriózis legrosszabb forgatókönyve válhat valóra

Az április 23-a óta eltelt három hétből az első kettő a Dunántúlon csontszáraz volt. Május 6-án érkeztek meg az esőfelhők első követei a déli területekre, majd az ezt követő napokban a térség többi részére is. Most úgy fest, hogy 15-étől többnapos országos esőzésre van kilátás, ami nyilván sokat enyhíthet az egyre súlyosabbá váló aszálygondokon. A nedvesség azonban nemcsak a növények számára jelent majd fölüdülést, gombás betegségeik kórokozóit is aktivizálni fogja.

A kalászos gabonákra innentől kezdve nagyobb veszélyt már csak a fuzáriózis jelenthet. Az őszi árpára az sem, hiszen a legtöbb területen már elvirágzott, a búza viszont pont abban az állapotban (kalászhányás–virágzás) van vagy kerül hamarosan, amikor kalásza és a benne kifejlődő szemek a Fusarium-gombák támadásának a legkitettebbek.

Árpabetegségek: A ramuláriás foltosság számára csak az utóbbi napoktól (mióta megérkezett a csapadék) kedvező az időjárás. Mivel azonban a betegség lappangási ideje hosszú (3-4 hét), és az árpának a beérésig nagyjából ennyi ideje van hátra, a továbbiakban legföljebb szórványos tünetmegjelenésre lehet számítani, gazdasági kártól tartani nem kell. A foltok, amelyek az árpanövények alsó és középső (itt-ott fölső) levelein gyakoriak, a lisztharmatfertőzés ún. hiperszenzitív reakciójának tünetei (1. kép). A többi levélfoltosság gyakorlatilag „eltűnt” az árpákból. A törperozsda nyomása mérsékelt, jelentős kárt nem okoz. Ugyanígy a fuzáriózis sem, melynek tünetei a tejesérés végén–viaszéréskor jelenhetnek meg a kalászokon.

1. kép. Árpanövény lisztharmatfertőzésre adott hiperszenzitív reakciójának tünete   (Szekszárd, 2026. május 11.)

Búzabetegségek: A Fusarium-gombák kalászba való behatolásához hosszú (20 °C-on mintegy 15 órás, 15°C-on pedig kb. 20 órás) nedvességborítás szükséges, amit a folyamatosan hulló eső és a vízpárával telített levegő biztosíthat. A fertőzés a búza kalászolása és különösen virágzása idején zajlik legintenzívebben. Ha ebben az időszakban gyakran alakul ki tartós nedvességborítás a növényeken, az súlyos kalászmegbetegedéshez, a szemek jelentős toxinszennyeződéséhez vezethet. A toxinok jelenléte – nyilván mennyiségüktől függően – számottevően ronthatja a termény értékesítésének, humán és takarmányozási célú fölhasználásának esélyeit.

A rozsdák közül a vörösrozsdának a fogékony fajtákban elvétve észlelhetők tünetei (2. kép), és – érdekes módon – mégiscsak előkerült valahonnan a sárgarozsda is (3. kép). A Dunántúl északi részén gyakoribbak a rozsdatünetek, délen most találkoztunk az első uredotelepekkel. A továbbiakban jelentősége inkább a vörösrozsdának lehet, de a mérsékelt–közepes betegségnyomásnál tovább – a hátralevő idő rövidsége (5-6 hét) miatt – az idén nem juthat. Ez járhat néhány mázsás termésveszteséggel ott, ahol kifejezetten fogékony a fajta és egyáltalán nem védekeznek ellene. A sárgarozsdát még jobban sürgeti az idő, mivel a jelentősebb fölmelegedést, ami június elején (néha közepén) szokott bekövetkezni, már nem bírja. Nagyon úgy néz ki, az idén csak a kisebb (pár négyzetdeciméterre kiterjedő) gócok képzéséig tud majd eljutni, ami mérhető termésveszteséggel még nem jár. A szeptóriás és a pirenofórás levélfoltosság jelentősebb föllépésétől nem kell tartani.

2. kép. Vörösrozsda árva uredotelepe néhány lisztharmattelep kíséretében (Szekszárd, 2026. május 11.)

Védekezés: Az árpával a továbbiakban nincs mit tenni, búzában a kalászfuzáriózis elhárítására kell koncentrálni. A kalászfuzáriózis ellen csakis tünetmentes állapotban lehet hatékonyan védekezni. Mikor a kalászfertőzés tünetei tejesérés idején megjelennek, ott már nincs a betegség ellen hatékony megoldás. Ezért is szerencsés dolog a védekezést előre gondosan megtervezni.

Mivel a betegség föllépésének alapföltétele a hajlamosító időjárás (sok csapadék a kalászolás–virágzás idején), a legrosszabb forgatókönyv az szokott lenni, amikor a szárba szökkenéstől kalászhányásig abszolút száraz az idő, és sok gabonatermesztő gazda meg is feledkezik róla, hogy létezik olyan gombás betegség, mint kalászfuzáriózis. Aztán amikor a kalászolástól egyszer csak hirtelen csapadékosra fordul az időjárás, fejetlenség, kapkodás lesz úrrá az addig mély nyugalomban levőkön. Most valami ilyennek lehetünk ismét tanúi. Különösen azért, mert – az aszály miatt – a terméskilátások se túl jók, és ha még a minőséggel is gond lesz…   

A jó védekezésnek három pillére van. Az első ezek közül, hogy hatékony szert/kombinációt válasszunk. A leghatékonyabb megoldást a protiokonazolnak a mefentriflukonazollal vagy a tebukonazollal alkotott kombinációi jelentik. Ezekkel – optimális időzítés és megfelelő permetezéstechnika esetén – akár 80%-os toxincsökkentés is elérhető. Önmagában a protiokonazol olyan 65-70%-os toxincsökkentésre képes, s ugyanígy a strobilurinokkal (pl. azoxistrobin, trifloxistrobin), a karboxamidokkal (bixafén, fluopiram) vagy más vegyületekkel (proquinazid, fenpikoxamid stb.) alkotott kombinációiban is. A protiokonazolt nem tartalmazó készítmények legföljebb 50-60%-os toxincsökkentő hatással rendelkeznek, de – ha nincsenek ismereteink és szerencsénk se – könnyen kiköthetünk egy 20-30% hatékonyságúnál, amit már nem sok értelme van kijuttatni.

3. kép. Sárgarozsda vékony csíkban elrendeződött uredotelepei búzalevélen (Szekszárd, 2026. május 11.)

A kalászfuzáriózis elleni kémiai védekezés második és egyben legfontosabb pillére az időzítés. A leghatékonyabb toxincsökkentés a teljes virágzásban végzett védekezéssel érhető el. Ha ehhez képest akár csak egy héttel korábban vagy később védekezünk, már csak fele olyan jó hatékonyságot kapunk. A teljes virágzás időpontját úgy lehet a legpontosabban meghatározni, hogy megfigyeljük, mikor jelennek meg az állományban az első portokok a kalászokon, és ehhez még hozzáadunk – a hőmérséklettől függően – 5-7 napot (meleg időben 5-öt, hűvösben 7-et).

A harmadik pillér pedig a permetezéstechnika. Fontos, hogy a védekezést kétréses fúvókákkal végezzük, amelyek két irányban (menetirány szerint és azzal ellentétesen) szórnak, s így a permet a kalász minden részén egyenletesen oszlik el. A kétréses fúvókákkal végzett permetezés hatékonyságához képest az egyréses jóval kevesebbet tud. Ami például a kétrésessel 80%-os toxincsökkentés, az egyrésessel csak olyan 60-65%-os lesz. A lombvédelem esetében ez pont fordítva van, ott a kétrésesek nem annyira jók.  

A teljes virágzásban elvégzésre kerülő kalászvédelem – ott is, ahol a zászlóslevél kiterülése–kalászolás kezdete idején a lombvédelem elmaradt – az idén elegendőnek néz ki a rozsdák és a levélfoltosságok leküzdése szempontjából is,  mivel annyira késői és gyönge fertőzések várhatók. A kalászvédelem ellenben kiemelten fontos lehet, hiszen az egészséges lombozatú állományok termésében a Fusarium-gombák a szokásosnál is több toxint termelhetnek.          

Szekszárd, 2026. május 14.

Dr. Füzi István, c. egyetemi docens

Széchenyi István Egyetem AKMK, Mosonmagyaróvár