Németh Attila G. L., Horváth Balázs, Pinke Gyula

A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében.

Kitaibelia, 2024, 29(2), 141–159.

https://doi.org/10.17542/10.17542/kit.29.056

A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) a kárpát-medencei etnobotanika egyik ikonikus növénye. A növény hozzávetőleg száz különböző magyar népi elnevezéssel, illetve azok alakváltozataival rendelkezik. A vadon élő csemege baraboly gyűjtéséről a 16. század végétől kezdődően vannak történeti adataink, de ezt a tevékenységet bizonyára már jóval korábban is űzték az itt élő népek. Az egész Kárpát-medencében, főként gyermekek, leginkább a növény gumóját (ritkábban a levelét is) gyűjtötték; melyet leggyakrabban nyersen, saláta gyanánt fogyasztottak. Az áttekintett szemelvények azt sugallják, hogy a 19. század vége felé hanyatlani kezdett népszerűsége, a 20. század közepén pedig már a „divatját múlt répák” közé sorolták, mely lassan kiszorult az étrendből. A 21. században csupán egyetlen erdélyi adatunk van gyűjtéséről és fogyasztásáról. Gyógyászati célból, egyéb Chaerophyllum és Anthriscus fajokkal egyetemben javallották a skorbut és hasmenés tüneteinek enyhítésére, valamint fekélyek borogatására. A középkor folyamán Kelet- és Közép-Európa szerte termesztették, mely tevékenység feltehetőleg a Kárpát-medencére is jellemző lehetett. Ezt sugallja Rogerius érseknek a tatárjárás idején írt beszámolója az elpusztított falvak kertjeinek növényeiről, melyek közt a csemege barabolyt is megemlíti. Ezt követően csak a 19. század közepétől vannak adataink a turbolya-répának nevezett kultúrváltozatának tényleges termesztéséről. Művelése ekkortájt szórványos, és már a 20. század közepe táján az elfeledett kultúrnövények táborát gyarapította. A növény már a 16. századtól kezdve szerepel magyar nyelvű szakácskönyvekben, főként az erdélyi gasztronómiában, számos recept hozzávalójaként. Népi felhasználásának emléke versekben és prózai írásokban a magyar kultúrában is megőrződött.

Pinke Gyula, Dunai Éva, Majdán Tünde, Papp Veronika, Vasas Dávid, Giczi Zsolt, Varga Zoltán

A gyomnövényzet tömegviszonyai gyomfésűvel kezelt és gyomirtásban nem részesült facéliavetésekben

https://www.biokontroll.hu

Egyes gyomirtó szer hatóanyagok forgalomból történő kivonása nagy kihívás elé állította a facéliavetőmag-termesztőket az elmúlt években. A konvencionális gazdálkodók körében jobbára kedvezőtlen visszhangot kiváltó ilyen jellegű rendeletek pozitív hozadéka, hogy még őket is a környezetbarát gyomszabályozási technológiák kipróbálására ösztönözheti. Így került sor a gyomfésű tesztelésére a Mosoni-síkságon, a hazai mézontófű­termesztés bölcsőjében. Cikkünkben bemutatjuk az eljárás gyomokat gyérítő hatékonyságát, abban bízva, hogy a gyomfésű egyre több facéliatermesztő eszköztárába is bekerül.

https://www.biokontroll.hu/a-gyomnovenyzet-tomegviszonyai-gyomfesuvel-kezelt-es-gyomirtasban-nem-reszesult-faceliavetesekben/

Kalocsai Renátó, Giczi Zsolt, Szakál Tamás, Centeri Csaba, Biró Zsolt, Vona Márton, Kubina Lajos, Zsebő Sándor, Kulmány István, Vona Viktória

A pH, a karbonát- és az agyagtartalom hatása a magyarországi talajok magnézium mérési módszereire

SOIL SYSTEMS, 8 : 2 Paper: 49 (2024)

10.3390/soilsystems8020049

A talaj tápanyag-gazdálkodására vonatkozó pontosabb információk a környezetvédelem, a természetvédelem, a bányászat csökkenése, a talajvédelem stb. miatt kulcsfontosságúak. A talaj magnézium (Mg) tartalmának meghatározására szolgáló analitikai módszereket - kálium-klorid (KCl), Mehlich 3 (M3), vizes kivonat (WA) és kobalt-hexamin (CoHex) kivonat - röntgenfluoreszcencia (XRF) mérésből származó összes elemtartalommal hasonlítjuk össze. A felvehető és az összes Mg-tartalom arányát kiszámítottuk és összehasonlítottuk a teljes adathalmazon. Az eredmények azt mutatták, hogy az Mg-tartalom mérési módszerek közötti lineáris regresszió minden pár esetén szignifikáns volt. A KCl és a CoHex módszer közötti lineáris kapcsolatnak van a legmagasabb determinációs együtthatója (R² = 0,96), ezt követi a WA-M3 (R² = 0,68), az M3-CoHex (R² = 0,66) és az M3-KCl (R² = 0,60). A talajból történő Mg kivonására a legnagyobb hatékonyságot az M3 oldat mutatta.

Munkánk második része a CaCO₃, a pH, a talajtextúra és az agyagtartalom hatásának elemzése a talajok mérhető magnéziumtartalmára. Megállapítottuk, hogy az extrakciós módszer, a talaj és a talajtulajdonságok osztályozási módszere befolyásolja az értékelést. Ezek az eredmények segíthetik a tápanyag-utánpótlást és a talajok meliorációját, illetve az ásványi tápanyagok, különösen a Mg felvételének vizsgálatát.