Az időközben alapított hasonló magyar intézetek mellett (Keszthely – 1865; Debrecen – 1868; Kolozsvár – 1869, majd Kassa – 1875) elsőként emelték akadémiai rangra a magyaróvári kar jogelődjét 1874-ben. Hivatalos elnevezése Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (1874-1942) lett, amely Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézete volt egészen 1906-ig. 1884-ben a német nyelvű évfolyamok megszüntetésével lezárult a két tannyelvű képzés a tanintézetben, azóta az oktatás nyelve kizárólag a magyar – ennek ellenére továbbra is számos külföldi hallgató látogatta az iskolát.

Az Akadémia mellett a századforduló időszakában létesülő, gomba módra szaporodó különböző kutatóintézetek jelentették a mai magyar agrárkutatás igazi megindulását, így Magyaróvár „a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé”, igazi fellegvárává vált. A kutatóhelyek jogutódjai közül a mai napig városunkban található az 1903-ban létrehozott Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet – a híres Óvári és Pannónia sajtok szülőhelye, Európa egyike első ilyen jellegű intézménye. A soha nem látott fejlődés következtében adták át 1912-ben az akadémia új, valamint a következő évben az Országos Növénynemesítő Intézet épületét is, amelyet még Cserháti Sándor alapított 1909-ben, illetve a szintén kiváló tudós, Grabner Emil vezetett hosszú időn át (A mai „B” és „C” épületek). Magyaróvár tudományos téren betöltött vezető szerepét illusztrálja a századfordulón megrendezett párizsi világkiállítás is, ahonnét az ún. „Óvári Nagy Tanári Kar” tagjai – Cserháti, Kosutány, Linhart és Thallmayer – hét aranyéremmel tértek haza, nem beszélve a további elismerésekről.

A trianoni békediktátum, illetve az I. világháborút követő vészterhes időszak alatt az intézménynek lehetőségeihez mérten sikerült megőrizni vezető pozícióját és presztízsét. 1919-ben, ugyan csak átmeneti jelleggel, még Főiskola elnevezést is kapott az amúgy is felsőfokú szakképesítést adó Gazdasági Akadémia. A kisváros életében érdekes színfoltként tűntek fel az 1920-as években a török nemzetiségű hallgatók, mivel Kemal Atatürk, a modern Törökország atyja, a török agrárium korszerűsítéséhez itt képeztetett szakembereket országa mezőgazdaságának vezetésére.

Az említett trianoni békediktátum ellen fegyvert fogó, az I. Felkelő Hadsereg 110-120 magyaróvári gazdászából álló csoportja („Ronygyos Gárda”) alakulatának legerősebb rohamzászlóaljaként kiemelkedően fontos szerepet játszott Sopron és környékének visszacsatolásában a Nyugat-magyarországi Felkelésben. Közülük, és a két világháborúban részt vettek közül sajnos nagyon sokan nem tértek vissza a harcmezőkről. Számukra állít mementót többek közt az 1937-ben átadott, és a közelmúltban az Óvári Gazdászok Szövetsége által felújított emlékmű is, illetve szintén a Szövetség támogatásával kaptak emléktáblát a Sopron visszaszerzéséért harcoló rohamzászlóalj elesettjei is.