A Széchenyi István Egyetem, Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar egyetemi tanár, Dr. Urbányi Béla október 10-én tartotta meg MTA levelező tagságának székfoglaló előadását. Az előadás tématerülete: A hazai halas szektor jövője, különös tekintettel a tógazdasági akvakultúrára és annak fenntarthatóságára, innovációs fejlesztéseire. Az előadás a fogalmak tisztázásától a hazai helyzet áttekintésén keresztül a praktikus megoldásokig és jövőbeni teendőkig vezetett.

Az előadás címdiája (Fotó: Kiss Levente)

Az előadás főbb tézisei:

• Definíció és keretek: A „halas” szektor a halgazdálkodástól a haltermelésen át a feldolgozásig, a horgászatig és az ehhez kapcsolódó kereslet-kínálat, szolgáltatások és oktatás összességét jelenti. A szektor belső specializációi és ágazatközi kapcsolatai kerültek a figyelem középpontjába.
• Nemzetközi kitekintés: A FAO és OECD-FAO előrejelzései alapján globálisan nő a halászati és akvakultúra-termelés szükséglete, miközben a világ élelmezési helyzete változékony marad, és regionálisan jelentős különbségek mutatkoznak.
• Hazai helyzet: A magyar tógazdasági akvakultúra jellemzői – hároméves termelési ciklus, földmedrű halastavak, polikultúra és ponty központú termelés. Fókuszban a termelés hatékonysága, a takarékos vízhasználat, a halak jólléte és az optimális táplálkozás.
• Kihívások és megoldások: Vízminőség, oxigén- és pH-ellátás, IMTA rendszerek átgondolása, digitális technológiák integrálása, és kétéves termelési üzemmód lehetősége. A halbetegségek megelőzése és a halegészségügy erősítése kiemelt feladat.
• Tudomány és innováció: A genomika és genetikai eszközök integrálása a tenyésztésbe, mélyhűtéses technológiák a hímivarsejtek kezelésében, új halászati és szaporítási módszerek fejlesztése. Számos PhD-disszertáció és egyéb doktori munkák kapcsolódnak a megoldási hálóhoz.
• Oktatás és párbeszéd: A jövő vállalati- és intézményi partnerekkel való nyílt párbeszédet és az oktatás/K+F+I források hatékony felhasználását hangsúlyozták. Fontos a szakmai közösségek, oktatási intézmények és vállalkozások összefogása.
• Útravaló: A jövő a minőség, a fenntarthatóság és az innováció összhangján múlik.

Kiemelt adatok és tendenciák:

• Hazai termelés és hatékonyság: A tógazdasági haltermelés és a tógazdaságok termelékenysége folyamatosan fejleszthető a tótrágyázás, levegőztetés, jobb tápok és vízkezelési megoldások révén, melyek összesen jelentős hozadékot ígérnek kg/ha alapon.
• Fogyasztás és importfüggőség: Hazánkban a halfogyasztás növekedése és a lakossági igények kielégítésének kihívásai mellett a hazai termelés részaránya továbbra is korlátozott; a megoldás kulcsa lehet a fejlett hazai akvakultúra-technológiák és a hatékony piacfejlesztés.
• Egészség és állatjólét: A halas ágazatban az állatjólét előírásainak érvényesítése és a betegségek megelőzése kiemelt fontosságú. 17 új patogén kórokozó regisztrációja az elmúlt években rávilágított a folyamatos higiénia és kezelési rendszerek szükségességére.
• Kutatás és oktatás: Számos PhD-disszertáció, doktori és diplomadolgozat segíti a gyakorlati megoldások beépítését; a kutatási eredmények közvetlenül támogatják a termelés hatékonyságát és a halászati ágazat jövőbeli stratégiáit.

Hazai érdekeltségek:

• A jövő kulcsa a közös stratégia: nyílt párbeszédet kell folytatni az összes érintett szereplő bevonásával (gazdasági partnerek, kutatók, közigazgatás, oktatók).
• Forrás-hasznosítás: a MAHOP és egyéb K+F+I források hatékonyabb felhasználása, az adatok gyűjtése és elemzése, valamint az innovációk gyors nyomon követése.
• Gyakorlat-orientált képzés: oktatás és továbbképzés minden szinten, hogy a gazdasági szereplők és a kutatók közösen tudjanak reagálni a változó környezetre.

Végső üzenet:

• A halas ágazat jövője közös hazai érdek: a kutatás, az oktatás és az ipari-partnerség összhangja nélkülözhetetlen a fenntartható növekedéshez és a magyar akvakultúra megerősítéséhez.

Dr. Urbányi Béla akadémikus Úr átveszi az oklevelet