Gombák már vannak, de nagy veszély még nincs
Az idei télből szűk három hét, a január 4-e és 22-e közti időszak volt kemény, ezt megelőzően és ezt követően is a mostanában már szokványosnak mondható enyhe időjárás uralkodott. Igazán erős lehűlések a Dunántúlon nem fordultak elő, az abszolút minimumok nem süllyedtek –13 °C alá. A téli csapadékösszeg kevéssel meghaladta az átlagost. Mivel azonban jelentősebb mennyiségű csapadék utoljára február 20-án hullott, és a talajokból – a tavalyi aszályos év következményeként – még sok víz hiányzik, a szárazság jelei kezdenek mutatkozni.
Búzabetegségek: Az őszi búza a korai vetésekben a bokrosodás vége felé tart, a késeiekben még a bokrosodás elején jár. A szeptember végi és októberi vetések még az ősz során fertőződtek a lisztharmattal és a vörösrozsdával, e betegségek tünetei szórványosan fordulnak elő az állományokban, kórokozóik fertőzőanyaga pillanatnyilag csekély mennyiségű. A novemberi vetések még lisztharmat- és rozsdamentesek. A szeptóriás levélfoltosság télen is terjedni tudott, előfordulása általános, kisebb-nagyobb mértékben gyakorlatilag minden búzatáblán föllelhető. Sárgarozsdával ugyanakkor sehol nem találkoztunk. Búza-monokultúrákban a pirenofórás levélfoltosság primer fertőzése is várat magára, a betegség tünetei egyelőre nem észlelhetők.
A Kisalföldön valamivel gyakoribbak a búzabetegségek tünetei, mint a Dunántúl déli részén. Hogy a továbbiakban mi várható, az alapvetően az időjárástól függ. A lisztharmat számára kedvező a fölmelegedés, ugyanígy a vörösrozsdának és a pirenofórás betegségnek is, ám utóbbiak a csapadékot se tudják nélkülözni. Nagyon várja már a csapadékot a szeptóriás betegség kórokozója is, és neki meleg se kell, a hűvös időt szereti. Igazán kedvező körülmények számára nálunk viszonylag ritkán (úgy tíz évből egyszer) szoktak kialakulni, ezért a betegség járványos föllépése általában csak kisebb területekre (nagyobb tavak környéke, folyóvölgyek, árterek stb.) korlátozódik.
Helyzetkép a búzabetegségekről Szekszárd környékén és a Kisalföldön 2026. március 9-én
Lisztharmatgomba áttelelt telepe búzalevélen
Vörösrozsda kórokozójának áttelelt uredotelepe a búza levelén
Szeptóriás betegség levélfoltjai a kórokozó apró, fekete piknídiumaival
Árpabetegségek: Az őszi árpa az azonos időpontú vetésekben kicsivel fejlettebbnek néz ki a búzánál, de nem számottevő a különbség. Az állományok nagyobb része a bokrosodás végén jár.
A lisztharmat előfordulása – akárcsak a búzanövényeken – szórványos, a rozsda (törpe-/árparozsda) azonban gyakoribb, mint a búzában a vörösrozsda, és a betegséget okozó gombának már nemcsak az ősszel, hanem az enyhébb téli napokon képződött új telepei is megjelentek. Az ún. foltbetegségek közül leggyakrabban a hálózatos levélfoltosság tüneteivel találkozhatunk, de – fogékony fajtákban – nem ritkák a rinhosporiózis levéltünetei sem. A ramuláriás levélfoltosság jelei egyelőre nem észlelhetők, intenzív terjedésére majd csak a kalászolást követően lehet számítani. A rinhospóriumos levélfoltosság – mint a búzában a szeptória – az árpaállományok többségéből az idő melegedésével (különösen, ha ez szárazsággal is társul) magától „eltűnik”. A hálózatos foltosság kórokozója inkább melegkedvelő, de a szárazságot szintúgy nem szereti. A rozsda- és a lisztharmatfertőzés várható alakulásáról a búzabetegségeknél említettek az irányadók.
Helyzetkép az árpabetegségekről Szekszárd környékén és a Kisalföldön 2026. március 9-én
Törperozsda kórokozójának őszi fertőzésből keletkezett, áttelelt uredotelepei az árpa levelein
Törperozsdának a tél vége felé megjelent újabb uredotelepei árpalevélen
Hálózatos levélfoltosság jellegzetes tünetei az árpaleveleken
Az árpa rinhosporiózisának határozott, sötét szegélyű, belül kifehéredő levélfoltjai
Védekezés: A kalászos gabonákat megbetegítő gombás betegségek elhárításának legfontosabb eleme a fölső levelek védelme a zászlóslevél kiterülése–kalászhányás kezdete idején. A korai védekezések (egy-két szárcsomós állapotnál) elsődleges célja a lisztharmat leküzdése és a rozsdákat, foltbetegségeket okozó gombák fertőzőanyagának gyérítése, hogy általa minél kedvezőbb – a fertőzésmentes állapothoz mindinkább közelítő – körülményeket biztosíthassunk a fölső levelek védelméhez.
Pillanatnyilag védekezni még értelmetlen, hiszen lisztharmatveszély egyelőre nincs, és a többi betegség sem fenyeget korai járványkitöréssel. Akik mindenképpen szeretnének élni e korai védekezés lehetőségével, ajánlatos megvárniuk a szárba szökkenést, az egy-két szárcsomós állapotot (április első fele). A fölhasználható szerek közül nyugodtan választhatják az olcsóbb megoldást jelentő önálló triazolokat (protiokonazol, tebukonazol, mefentriflukonazol). Aki most elhamarkodottan védekezik, lehet, hogy 3-4 hét múlva szüksége lesz egy újabb beavatkozásra.
Szekszárd, 2026. március 11.
Dr. Füzi István
c. egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem
AKMK Növénytudományi Tanszék
Mosonmagyaróvár